http://divany.hu/poronty/2012/02/24/eroszak_a_sportpalyan/
A cikkel kapcsolatosan néhány gondolatot engedjetek meg. Sajnos azt kell mondjam ezen jelenségek pszichológusként nem meglepőek. Zárt közösségek esetében, mint a sportolói közösségek nem meglepő, hogy kialakulnak negatív dinamikák.
1, Első körben a csoportdinamikáról ejtenék szót. Zárt csoportoknál a “mi” érzés erősítésének bevált módja, hogy olyan cselekvéseket kell megtenni, amivel bizonyítja a “kopasz” (értsd: újjonc, kezdő, új tag), hogy a csapattagságra érdemes. Mindegy, hogy most egy kolesz tagságról, galeriről, sportcsapatról, katonai egységről, sikolai gittegyletről, beszélünk.
De beszámolhatok arról, hogy klasszikus zenekari körökben is szokás a szivatás – ezt értsd most szószint, amikor a fúvósok koncenrtjén citromot eszel az első sorban és mindenki a nyálban fuldokolva próbál fújni…
Ez egy ősi tekintehető beavatási szertartásnak is, addig nincs is vele baj, amíg konszolidált és vállalható mértékű a fájdalom és megaláztatás, amit el kell viselni a csoportfelvétel során. Általában azoban a felügyelet nélkül maradt gyerekcsoportoknál (lásd részletesebben Legyek ura, vagy Egy becsületbeli ügy) nem tudják hol a határ és a dolgok elcsúszhatnak.
Az biztos, hogy az összetartás érdekében szükségesek egy ilyen csoportdinamika, mert nagyban erősíti az egyén elköteleződését a csoportiránt és a csoportot összetartja a közös titkok, kisebb bűnök és hasonló beavatási eskük miatt. Azonban érdemes, ha felnőttek felügyelik és óvatos értékrend szintű üzenetekkel kordában tartják a fiatalok működési szokásait. A részletes pszcihodinamikáról most nem írok többet, bár nagyon érdekes folyamat.
2, vasfegyelem, szigor és versenysport
No igen ez egy nehéz téma… ennek egyfajta kontrasztját a Fehér tenyér c. film kiválóan megmutatja. Az biztos, hogy a kimagasló teljesítményhez kitartó, erőnfelüli munkára van szükség, amit nem adnak ingyen. Az biztos, hogy szélesebb a nevelői paletta, mint a nyílt autoritás és erőszak, de ez nem csak az edzőkre vonatkozó megjegyzésem, hanem a szülőkre is legalább annyira. Sok esetben azért történik erőszak, vagy tetlegesség a sportpálya mellett, mert a szülő már elfogadta, hogy ez szükséges ahhoz, hogy a gyerekből legyen valami. Ez pedig elfogadható, mert ha már belőlem nem lett nagy sportoló, belőle még lehet, hiszen csak az “ő érdekében csinálom én is”. Nem akarom nagyon leegyszerűsíteni a helyzeteket, hiszen rengeteg féle motiváció lehet, de egy jellemzőt kiragadtam a statisztikából. Az edzők részéről pedig edzői minőségek vannak, amelyek vagy megengedik, hogy valaki valóban szakember legyen a pályán, vagy… Kell a szigor és kell az autoritás is a pályán, kell hogy a sportoló tisztelje az edzőjét és tegyen meg mindent amit mond az edző. De az edzőnek meg ismernie kell minden olyan nevelési technikát, fogást, amellyel el tudja azt érni, hogy sportolója megtegye azt amit kell ahhoz, hogy a kihozza mindazt, ami benne van, vagy azon túl is. Ezt tegye úgy, hogy sem pszichológiailag, sem fizikailag nem terrorizálja sportolóját.
3, sportpályán történő szexuális bűncselekények
ahogy az élet más területén is mindenhol vannak személyiségtorzult, perverz személyek, sajnos nincs szűrés arra vonatkozóan, hogy kik kerülhetnek gyereke közelébe, hogy kikerüljük az ilyen eseteket. Itt fontos lenne az azonnali intézkedés, amint egy-egy eset fényre derül. Ilyen eseteknek nem csak a sportvilágában, hanem sehol nem szabadna megtörténnie, de világunk nem tökéletes. Érdemes azon dolgozni, hogy az legyen…
Németh Gergely sport és szervezetpszichológiai szakpszichológus
Utolsó kommentek